Nagyon nehéz búcsút venni egy olyan embertől, mint Julcsi néni. Mi pedagógusok, mindig felnéztünk rá. Mondhatjuk, hogy egész életében a Móri Táncsics Mihály Gimnázium matematika – fizika szakos tanára volt, hiszen 1970. augusztus 16-tól nyugdíjazásáig itt tanított a mi gimnáziumunkban. 2 éven át az iskola vezetésében, mint igazgatóhelyettes, aktívan részt vett. Szaktanárként mindig arra törekedett, hogy diákjainak a lehető legtöbb tudást adja át, annak ellenére, hogy nem népszerű tantárgyakat tanított. Rendkívül segítőkész volt, segítette diákjait, mindenkit a saját szintjének megfelelően. Éppen ezért a diákok mindig a legnagyobb bizalommal fordultak felé. Nemcsak szaktanárkét, hanem osztályfőnökként is kiváló pedagógus volt. Több generációnak volt kiváló osztályfőnöke. Meghallgatta diákjait, segített a problémáik megoldásában, és nem utolsó sorban, szabadidejét nem sajnálva több napos, rendkívül hangulatos, tartalmas osztálykirándulásokat szervezett. Ezen alkalmakkor a diákok megismerhették Julcsi néni humoros, engedékeny oldalát is. Ezek a kirándulások diákjai számára életre szóló élményeket jelentettek. Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire fontosak voltak számára a tanítványai, hogy soha nem mulasztott el, egyetlen osztálytalálkozót sem, amire a volt osztályai minden alkalommal meghívták. Májusban volt éppen egy 50 éves osztálytalálkozón, ahol még a törött lába sem akadályozta meg abban, hogy ott legyen. Nem gondoltuk akkor, hogy ez lesz a búcsú, az utolsó találkozás, osztályfőnökként.Kollégáival mindig jó viszonyt ápolt. Nem volt egyszerű dolga kezdő pedagógusként, mivel a tantestület több tagja korábban tanára is volt. Soha nem felejtette el, milyen nehéz volt visszamenni volt tanárai közé pedagógusként, ezért is segítette tanítványait, akik szintén, hozzá hasonlóan visszatértek a gimnáziumba, de már a katedra másik oldalára. Tanácsaival, sok-sok tapasztalatával, mindig segítette a tantestület tagjait, bárki bármikor fordulhatott hozzá segítségért. Mindig azt mondta, hogy ne sajnáljuk az időnket, ha van egy szorgalmas diák, adjunk meg számára mindent, ami lehetséges. Rendkívül büszke volt, hogy tanítványai közül sokan lettek orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, tanárok, és még sorolhatnánk, hányan köszönhetik neki azt a sok-sok tudást, amit a karrierjük elindításához Julcsi nénintől kaptak. Talán számára is a legnagyobb elismerés, hogy ő is részese lehetett azoknak a tanároknak, akik elindították dr. Krausz Ferenc professzor urat a Nobel-díj megszerzésének útján.Örökké hálásak leszünk Julcsi néninek mindazért, amit pályafutása során a Móri Táncsics Mihály Gimnázium diákjainak, pedagógusinak élete során adott.
Nyugodj békében Julcsi néni!
